Rizsa a legkisebb » anya

Pelenkatakarékos üzemmód

admin — Thu, 29 Aug 2013 21:22:56 +0000

..Mondják, írják, hogy a szobatisztaságra bizony meg kell érni.
Még tavaly megvettük az első bilit, nyáron, a pucérságra alkalmas melegben meg is mutattuk neki, de a siker elmaradt. Tulajdonképp nem is érdekelte, meg mi is megutáltuk, mert volt egy hülye tulajdonsága: ha nedvesség érte, elkezdte a jingle bells-t fütyülni. (agyrém.) Így aztán a bili szépen felkerült a legmagasabb polcra, eredetileg csak átmeneti céllal, hogy majd amikor épp nem látja G, akkor szépen repül a kuka felé, de valahogy ott felejtettük. A rettenetes, még mindig ott trónol a polc tetején, azonban vannak már testvérei, két bili és egy wc-szűkítő formájában.
Eleinte próbáltuk kapacitálni, általában fürdés előtt, mert a vízbe előszeretettel pisilt, de egy idő után ezt is feladtuk. Remekül tudta visszatartani, volt hogy egy órán át is pucéran szaladgált mielőtt beült a kádba, még akár ült is a bilin is és a wc-n is ez idő alatt, produktum nélkül, de amint vízbe ért, jött a buzgár.

Aztán jött a nyár, és úgy döntöttünk, itt az ideje egy újabb nekifutásnak. Pucérság, bili a terasz közepére, nehogy elkerülje a figyelmét… És láss csodát, a kezdeti meglepetés (néhány tócsa a kertben és egy nagyobb felületen széthordott csomag) után hibátlan bilire járás vette kezdetét. Örültünk, roppant büszkék voltunk, már-már léptünk volna a következő szintre, hogy megszokja, ha van rajta valami az nem feltétlen nedvszívó pelenka, de jött a hidegfront és az én kórházi tartózkodásom, így a dolog elnapolódott, és újra 0-24 pelenka..

Eltelt pár hét, jött a következő melegfront, és egyik este miután a locsolásnál totál összepancsolta magát, és épp pucéran vacsorázott, egyszercsak felkiáltott, “peuuus!” kaptunk is az alkalmon, és ráültettük a bilire, (természetesen előtte megkérdeztem, hogy pisilnie kell-e, és hogy ráül-e a bilire, amikre igenlő választ kaptam) és tádááááám, pisi. Fellelkesültünk, 3 nap pucérság után jött a kisgatyó, az első nap végére volt 7db többé-kevésbé pisis darabunk, a második napot már 1db-bal csináltuk végig!! Mindezt úgy, hogy közben voltunk boltban, és autóztunk is!
Tulajdonképp innentől nem igazán volt megállás, egy két napos dacolást leszámítva, (amikor elkezdett határokat feszegetni, és direkt kipróbálni, milyen is a gatyóba piszkítani) mostanra kerek a történet, és csak alváshoz használunk pelenkát, ami ráadásul délután szinte mindig száraz marad.. Így tehát gyakran napi 1db pelenka a fogyasztásunk

Szószátyár

admin — Mon, 01 Jul 2013 12:56:26 +0000

Majdhogynem azt mondhatom, hogy egyik napról a másikra megeredt a nyelve. Kicsit úgy érzem magam mint az öreg székely családja, akik azt hitték hogy néma, míg egyszer megszólalt hogy büdös a tojás…. aztán mikor mindenki döbbenten kérdezte, hogy hát eddig miért nem szólt egy szót sem, közölte, hogy eddig nem volt büdös a tojás…
Gergő most közöl, mesél, tájékoztat. Fantáziál, képzelt világában bármi lehet kés, vagy fűrész, előbbivel kenyeret vág, megkeni, majd odaadja, amit így nekünk jóízűen el kell fogyasztani. Utóbbival mindent “darabol”, időnként láncfűrész, időnként körfűrész. Aztán mikor épp nem egyértelmű, hogy mit is csinál, és megkérdezzük, felveszi, a “hát nem egyértelmű, Anya?!” arcot, és úgy mondja el, hogy épp mekkora munkában van..
Emlékezetből elmeséli mi volt az előző ebéd, vagy mikor állatkertben voltunk, milyen állatokat látott, és azok épp mit csináltak.
A szavakat ragozza, azt mondja eszem, iszom.
Ha épp keresem azt ami a kezében van, közli: “nálam van”. Ha ő keres valamit, hangosan ismételgeti pl.: “hol papucs?” Ha megkapja amit kér, megköszöni. Ha véletlenül nekem jön, azt mondja “bocsánat!”

Az viszont nem tudjuk honnan vette, a családban senki nem használja így, de ő rászokott arra hogy “anyám, apám” szerintem irtó cuki, mikor így szólít meg

Terrible two.

admin — Sun, 14 Apr 2013 20:55:56 +0000

..tudom, tudom… rég írtam már.
Egy kicsit nehézkesen jutok mostanában géphez, mivel az Uraság kőkeményen elkezdte a dackorszakot. Arra már nem is emlékszem, mi volt az, amivel kezdődött. Akárhogy is próbálok visszaemlékezni a dacok kezdetére, nincs meg, csak az, hogy mostanra már mindenre DE ABSZOLÚT MINDENRE nemet mond. Természetesen arra is amire igent szeretne. Erre az egyik tipikus példa a “kérsz teát?” -Nem. ..és ezzel egy időben nyújtja a kezét az üvegért… De mondhatnám a klasszikus “kimegyünk?” -Nem. “bent maradunk?” -Nem. Aha… netán ácsorogjunk a küszöbön?????
Szóval dacol. Ha pedig valami nem úgy történik ahogy azt a kis fejében elképzelte, akkor jön a velőtrázó sikoly, vagy a tüdő legmélyéről érkező őrjöngés, és a bármi földhöz vágása ami a keze ügyébe kerül. (nem csak kisebb tárgyak, a szivacs fotelje és az ikeás játszó sátor is repült már!!…)

Küzdünk tehát, napi 24 órában, mert reggel ébredés után nem engedi felhúzni a rolót az ablakon, aztán egyszercsak AZONNAL fel kell húzni, különben jön a hiszti… reggelizni nem hajlandó, csak és kizárólag Anya reggelijéből kunyerálva, bár ha elég ügyesek vagyunk, így bele lehet csempészni az elfogadható mennyiséget.. Az öltözködés minden esetben hiszti kíséretében történik, majd hiszti van azon is, hogy nem akar a felső szintről lemenni. Később nem akar kimenni, nem akar olvasni, szükség esetén pelenkát cserélni. Nem akar ebédelni, aludni, majd miután kialudta magát, nem akar felkelni. Kezdődik a rolóval megint az egész… aztán az öltözéssel. Így folytatódik a délutánunk, majd este nem akar elmenni fürdeni, és persze aludni sem.
Néha alvás közben is visít egyet, gondolom olyankor álmában hisztizik…

A szakirodalom szerint külön kifejezése van ennek a korszaknak, ez a terrible two.

“Tissz.”

admin — Sun, 03 Feb 2013 14:31:03 +0000

Beírhatnám csak úgy a szótáras lista végére, de meggyőződésem, hogy ez bizony saját post-ot érdemel.

Először kb két hete hallottam tőle, akkor jöttünk haza mamáéktól, Ő hátul az ülésében, én persze elöl vezető pozícióban. Szokás szerint kérte a teáját, odaadtam, és ekkor jött az első: -tissz.

Kicsit olyan volt mintha…. de féligmeddig elhessegettem a gondolatot, mondván, az azért nem lehet…

Aztán kb egy héttel később megint egy teás szituációban jött a következő tissz.

És azóta egyre sűrűbben. Már nem csak a teára, ha kér egy evőeszközt, vagy bármi mást, és megkapja, jön a “tissz.”

Úgyhogy kijelenthetem, még nincs két éves, de olyan illedelmes, hogy minden adott szituációban jön a “tissz.”

szótár:
tissz-kössz

Alakul a szótár

admin — Tue, 22 Jan 2013 14:16:12 +0000

..a teljesség igénye meglenne, de szerintem nem tudok mindent összeszedni.. azért megpróbálom

anya-anya
apa-apa
papa-papa
mama-mama
ági-Ági
lli-Milli (kutya)
cici-cica
ci-maci
mamo-manó
náma-málna
tattó-traktor
épa-répa
baba-baba
inta-hinta
hó-hó (illetve minden ami fehér)
hó-hold
tá-lámpa, virág
tő-repülő
víz-víz
popp-pötty
tépó-télapó
kakaj-kakaó
isli-virsli
ka-karika (mézes, gabona)
tej-tej
ke-kenyér
saj-sajt
tütű-autó
mé-méz
opp-hopp
bob-dob
te-telefon
há-ház
dada-labda
aamma-alma (illetve még elég sok gyümölcs is ezen a néven fut)
sa-sapka
sá-sál
pő-cipő
pipi-pipi
ma-madár
teé-tehén
haó-hajó
sihu-vonat
ninó-mentő/rendőr autó
bii-bili
á-ágy
csió-csillag
csinga-csiga
biba-gomba
gíz-gríz
szia-szia
tedde-tedd le (gyakran telefonál )
gegié-Gergőé
teiss-te is
abbó-abból (kajánál alkalmazva kunyera funkció)
gejgej-Gergely
kika-béka
titó-tiktak (persze, óra)

folyt. köv.

Hoppá, elaludt..

admin — Tue, 22 Jan 2013 11:32:03 +0000

Van egy új szokása mostanában, ha valami olyat kérünk tőle amit nincs kedve megcsinálni, akkor becsukja a szemét, úgy csinál, mint aki elaludt éppen…
Ha öltözni kell, hirtelen elalszik a kanapén, ha enni kellene, akkor épp lerogy a fotelba, és ott nyomja el az álom, de tegnap este hogy ne kelljen arcot mosni, hirtelen elaludt a fürdőkádban… ) Ez alól persze van egy örök kivétel, mikor aludni kellene.. Na akkor nincs elalvás Akkor minden más szükséglet hirtelen előkerül. Azonnal szomjas lesz, gyors egymásutánban úgy 50x, de mindig épp csak egy korty erejéig… vagy kell még egy jóéjt puszi, vagy egy ölelés…

rafinált uraság…

Ördög és angyal

admin — Fri, 09 Nov 2012 17:03:00 +0000

Minden bizonnyal Gergő vállán ott ül a két kis énje, és folytonos hadban állnak egymással. Mi az angyalnak drukkolunk, de bizony veszett erős az ördöge.
Az angyali énje folytonos szeretésben van, mindenkit puszilgat, ölelget, mosolyokat villant mindenki felé, ha kimegy egy helyiségből végiginteget mindennek a lámpától a képekig. Este elköszön a szobája minden lakójától egyesével. Az angyali énje szépen eszik, egyre gyakrabban veszi át a kanalat és teszi ezt önállóan, pohárból iszik, utánoz minket, beugrik fürdésnél a kádba, wellnessel fél órát, aztán békésen tűri az öltözést, a fogmosásba besegít, majd lekéredzkedik az ágyába és bár igényli a társaságot (ott kell ülni mellette) azért egyedül elalszik.
Az ördögi énje?… pff. Nos ő irigy. Folyton kisajátítja a szomszéd kismotorját. (ok, cserébe odaadja az övét, de akkor is..) megválogatja hogy mit hajlandó megenni, minden következetesség nélkül, van amit egyszer befal, máskor teljesen elutasít. Azt is megteszi, hogy veszettül tiltakozik valami ellen, mindaddig, amíg nem sikerül legalább egy picit a szájába juttatni, mert amint megérzi az ízét fióka módra tátog az újabb falatokért..
Az ördögi énje hisztis, mérhetetlenül követelőző, önfejű, akaratos, makacs. A hiszti okán képes csapkodni, földhöz vágni önmagát és más dolgokat is. (ilyenkor mi elsőként a telefonokat menekítjük az útjából) Persze önmagát csak úgy módjával, óvatosan, ne fájjon, viszont minél látványosabban. A műsor részeként a kézbe temetett arctól a térdre zuhanós zokogásig számtalan elemet prezentál.
Ez az énje nem alszik. Nem, nem és nem. Ez az énje a már jól beállt napirendet szépen felrúgja, és ehhez a legfőbb eleme az alvás borítása. Éjszaka 5-8 ébredés is megesik, minden alkalommal őrjöngő sírás kíséretében, és csak kézben vigasztalható, bár ezt sem mindig. (Nem, nem hagyjuk őt magában sírni, arra várva, hogy majd visszaalszik, mert ez nem járható út. Korábbi fogadalmam -és minden meggyőződésem- ellenére volt mostanában egy próbálkozás, ami újfent sikertelenségbe torkollott, és nem szeretném újra elővenni, nem tartom jó módszernek.)
Az ördögi énje minden tiltásra fittyet hány, és igyekszik rongálni. Az ő áldozatai között tartjuk nyilván a karám több elemét is amiket makacs feszegetéssel sikerült eltörnie.
A mai egyenleg, egy bögre kiöntött kávé, egy majdnem megevett reggeli, egy hisztis séta a motor tulajdonjogvitája okán, fél adag elfogyasztott ebéd, fél pohár kiöntött víz, 3/4 óra délutáni alvás 2db őrjöngő ébredéssel, bocsánatkérés-szerű bújás, hízelgés, vigyorgás, pusziosztás. Mama imádása, joghurt első gondolatra elutasítása, majd meggondolva 10 perccel később befalás és keveslés… ismert szavak sorban ismétlése, állathangok utánzása cuki módon, kacarászás egy frizbi léte felett, hiszti kitudjamiért(?), bújás.
Most épp “olvas”. Béke honol, én meg kihasználtam az időt, hogy kiengedjem a gőzt. És most megyek, megpróbálok egy újabb vulkánkitörést megakadályozni.

Itt van az ősz, itt van újra….

admin — Wed, 17 Oct 2012 07:27:09 +0000

..és hát nincs mit szépíteni, a nyár úgy kimaradt a blogról, mint a huzat… Sajnálom, mert így utólag csak morzsákat fogok tudni összeszedni, de igazán olyan nagyon gyorsan elmúlt, és annyi minden történt, hogy idő már nem jutott csak úgy ücsörögni a gépnél és írni.
Ami talán nekünk a legesfontosabb, hogy minden jel szerint letudtuk a tejallergiát, már nincs fosás, pöttyöződés, sőt rákapott a kaukázusi kefírre.. (mitagadás, tőlem kunyerálta el, mert tetszett neki hogy dobozból iszom… ) Most reggelihez simán letol 2dl-t. Evés szempontjából a nyár maga volt a katasztrófa. Egyszerűen nem volt hajlandó semmit megenni, még a gyümölcs lecsúszott, és a tejpép, de a főzelékekkel küzdöttünk, volt itt vita rendesen, már ott tartottunk, hogy napi szinten új ebédet főztem, hogy na majd az hátha lecsúszik.. Jelentem, semmi nem volt jó neki. Még azokat is elutasította amiket korábban a kedvenc ételeiként jegyeztünk. Aztán ez az egész háború egyszercsak elmúlt. Mamáékkal üdültünk Bükfürdőn, és ki tudja, talán az, hogy sokan voltunk (3 helyett 5-en ugyebár), és mindannyian mindig együtt ettünk, vagy az, hogy délelőtt nagy gyalogtúrákat tettünk, délután meg vizinyuszi volt?.. Nem fog kiderülni, de szépen rákapott az evésre. Ezek után a következő szint az volt, hogy mikor itthon elfogyott a sinlac, elkezdtük kiváltogatni, és most már ott tartunk, hogy szépen kenyeret felvágottal reggelizik, vacsorára pedig főzelék, virsli, tejbegríz stb.. Korábban a reggeli és a vacsora esetében a “legalábbegyenvalamitazagyerek” sokat sinlac-oztunk, azt szinte mindig kérdés nélkül megette. Összességében tehát ott tartunk, hogy a gyermek igazi emberi koszton van ))

Mozgásában.. Járni ugye 10 hónaposan kezdett el, azóta a futás is teljes biztonsággal megy, sőt, a hét végén megtette az első ugrásait! Ez az amit az utóbbi 1 hónapban veszettül gyakorol, de mivel a szőnyegen mutattuk meg neki, ezt csak és kizárólag ott lehet végezni. Szóval ha mondom, neki, hogy ugorj egyet, ő kötelességtudóan odavonul a szőnyegre, és ott próbálkozik
Hogy mennyire stabil az egyensúlyérzéke jól példázza, hogy Bükfürdőn a vízben minden gond nélkül mászkált, sőt, a nagy medencében körben a “padon” guggolva sétált, nyakig a vízben, mert rájött, hogy úgy nem fázik a felső teste
Lépcsőzik rendületlenül, fel-le, a bejárat előtti és a terasz lépcsőjén kapaszkodás nélkül is.

Na és akkor még a beszéd… Azt mondanám, hogy a nagy áttörés még nem volt meg, de folyamatosan próbálkozik, van egy halom hangutánzás, úgy mint:
liba: gagaga
kígyó: ssszzz
kutya: vavava
cica: háíííííí
oroszlán: háíííííí (mérgesen)
varjú: ká’
tudja hogy csinál a ló patája, a halacska, a nyuszi… A nevét is nagyjából ki tudja mondani.. az a legédesebb erről majd alkalomadtán próbálok videót csinálni, mert leírni nem is lehet
A “TÁ” továbbra is a jolly joker, bár a repülő már inkább tó, a tea még mindig tá. A krokodil koko, a kacsa kacsa, (némi torzítással a cs betűnél), a kígyó kíó, de tegnap este tökéletes tisztasággal kimondta, hogy csiga…
Szóval hát haladunk, mindenki pattanásig feszült idegekkel várja, hogy elkezdjen dumálni, mert amilyen zsivány, akkor jön majd az apokalipszis …
Már most ki tudja magát fejezni, minden módon, mutatja, csinálja, vagy csináltatja a dolgokat, úgyhogy ha ehhez majd még a beszéd is betársul, nekünk azt hiszem végünk

magasság 84cm (kb 1 hónapja mértük)
súly ~12kg
fogak száma 16

Anya öregszik(?)

admin — Tue, 12 Jun 2012 12:06:07 +0000

(Kicsit off.)
Az ember lánya akarva-akaratlanul is de kicsit minden születésnapon számba veszi az elmúlt éveket, születésnapokat és a köztes eseményeket is.
Én ma 32 lettem. Nem érzem magam öregnek, bár ma reggel kifejezetten azt mondtam spinning-en az edzőnek hogy bizony már öregszem, nem megy úgy a hajtás.
Aztán szépen befurakodott a gondolataimba a két évvel ezelőtti születésnapom. Mert ugye vannak amolyan mérföldkő születésnapok. A tizennyolcadik, azt mindenki várja, mert hát onnantól nagykorúnak számít. Nekem az a születésnapom az érettséget is jelentette, aznap volt a szóbeli érettségi, és a bizonyítványt is megkaptam délután.
A huszadik születésnapomon életemben először voltam a vidámparkban. Tudom, nem siettem el, remélem Gergőnek nem kell olyan sokáig várnia..
A harmincadik megint mérföld, az a bizonyos harmadik X… Túl azon, hogy igazán nagyon jó kis kerti sütögetős party volt, mi már tudtuk akkor, hogy eggyel többen vagyunk.. Két nappal korábban erősítette meg az orvos a gyanút, és mi 12-én reggel tűztük napirendre a nagyszülőknek hogy február 2-3 hetére ne nagyon tervezzenek programot, mert mi már kitaláltunk nekik valamit. Aztán a nagynéniket is beavattuk… Azt hiszem mondhatom, hogy egyformán nagy volt az öröm mindenki részéről. )
Hát.. azóta eltelt két év… a februári programunk meg itt rohangál körülöttem, sokat nevet, de hisztizik is ha a dolgok nem úgy mennek ahogy ő elképzeli.. Ma reggel, mielőtt elindultam edzeni, még bementem hozzá, mert épp akkor ébredt.. Örömében sikoltott egyet, és hanyatt vágta magát… Aztán persze azonnal követelte a teáját Két éve ezekről a pillanatokról fantáziáltam és mondhatom nem csalódtam!!
..mindent összevetve mondhatom, ez a harminckettedik szülinapom is nagyon nagyon boldog!

Majd visszasírom

admin — Sat, 19 May 2012 13:36:05 +0000

Tudom, mindenki ezt mondaná, hogy majd visszasírom ezt az időszakot, de most egy kissé kezd idegtépő lenni, hogy egy lépést sem tudok tenni az árnyékom nélkül. Persze jelen esetben Gergő funkcionál árnyékként, de szó szerint.. Tudom azt is, hogy a szeparációs szorongás korszakát éljük meg éppen… De eddig imádott az udvaron játszani, most amint belépek a nappaliba, üvöltve rohan utánam, és csimpaszkodik, világfájdalom és kétségbeesés kíséretében.. A héten így üvöltötte végig azt az időt amíg mindkettőnk ebédjét megmelegítettem… Persze ezután mikor felvettem, szinte azonnal elaludt a kezemben, annyira kiütötte magát a hisztivel…
Félreértés ne essék, szeretem, imádom, rajongok érte! Azt is megszoktam már, hogy ha kimegyek wcre, nem csukom magamra az ajtót.. De kissé frusztrál, amikor a már említett kétségbeeséssel felmászik az ölembe és úgy szorítja a nyakamat, hogy képtelenség lerakni…..
Elhiszem, hogy majd lesz amikor visszasírom ezt az időszakot is, de megélni nem könnyű..