Nem vagyok szuper/ősanya!

…avagy vannak elveim amiket nem akarok feladni… azt hiszem az egész azzal kezdődött, hogy messze elhatároltam magam attól hogy „pocaklakó”-ként emlegessem a mi kis Rizsánkat. Továbbá nem mondtam sosem hogy manó, manócska, babó, babci, viszont sokkal inkább éreztem úgy hogy egy kis alien mozog bennem (mikor már ugye éreztem). Ettől én persze nem érzem magam kevesebbnek az elvetemülten megrögzötten magukat mindennek alárendelő ősanyáknál. Azoknál akik kiakadnak ha egy terhes nő hajat festet mondjuk. Ez az ő szemükben emberiség elleni vétek. Sőt, ezzel már most tönkreteszem az én egyszem gyermekem teljes jövőjét… szóval fittyethányva minden világvége riogatásra, én a mai napig festetem (melíroztatom) a hajam. Ettől a gyerekemnek nem hinném hogy baja lesz, sőt, utánaolvastam, valóban nem lesz, viszont ÉN az egoista kismama jobban érzem magam a bőrömben, és még mindig örömet látok apa szemében ha rámnéz. Azért azt gondolom ez sem egy utolsó szempont. Ugyanez a helyzet az öltözködéssel is. Lehet valaki trampli, hordhat zsákokat a várandósság idején, vagy lehet valaki csinos kismama, aki az ilyenkor legszebb dolgokat kiemeli, a pocakot és a melleket -feltéve persze ha nem bújik az „áldott állapot” jelzője mögé és nem eszik „kettő helyett”… Nem azt mondom, én sem járok itthon folyton tip-top cuccban, de azért ha kiteszem a lábam, akkor igenis megadom a módját. És mégegy apróság.
Nevethetnékem támad azoktól akik kikérik maguknak ha valaki „terhes”-nek nevezi őket.. Ők „áldott” állapotban vannak, esetleg „más” állapotban. (utóbbi egyébként szerintem nézőpont kérdése.. ) Azért azt megkérdezném az áldottaktól, hogy mennyire érzik áldásnak mikor az éjszaka folyamán 12x mennek ki wc-re? (nem túlzás, tény!) vagy mennyire áldásos mikor a bébi gyomorgörcsöt okoz mert neki úgy kényelmes? Vagy hogy hanyatt feküdni nem jó mert fáj a derék, oldalt feküdni nem jó mert fáj a csípő, hason feküdni képtelenség… Félreértés azért ne essék, szó nincs arról hogy problémám lenne a terhességgel.. Nálam boldogabb kismamát aligha lehet találni, hiszen Rizsa igen komoly előkészületek eredményeképp fogant meg. (volt itt jócskán kezelés, kisműtét, hormonok, épp csak megúsztuk az inszemet..) Ettől azonban nem hiszem hogy képmutatóvá
kellene válni, és átszellemült arccal vonulni a szülőszobára, (jobb esetben ugye és nem otthon ahol kifejezetten nem hiszem hogy meglehet adni minden szükséges segítséget egy nemvárt komplikáció esetén) visszautasítva a fájdalomcsillapítást, mondván: „a szülés fájdalmát meg kell élni, mert attól lesz valakiből igazán anya..”……
Szerintem belőlem így is anya lesz. A melírozott hajammal, a testhezálló felsőkkel, és ha szükséges fájdalomcsillapítóval
együtt.