Ezen a héten másodszor szegezik nekem ezt a kérdést.
Ez egyébként azt is jelenti hogy eljutottunk oda (a 34. héten), hogy már külső szemlélőnek is feltűnik hogy bizony babát várok. És ilyenkor jön először a “gratulálok”, amit még mindig nem fogadok túl szívesen de már elengedem a fülem mellet és egy elmotyogott köszönömöt azért válaszul odabökök (némi babonásságom azért van, szóval nem engedtem még senkinek h a baba egészségére igyon vagy hogy a leendő gyerekre koccintson… lehet hogy már csak 5 hét van hátra, mégis sokminden történhet még … majd ha már itt szorongatom a kezemben.. na akkor lehet rá inni, enni, gratulálni meg ami belefér ) aztán meglepetésemre tényleg kb 2 nap különbséggel sikerült kétszer is megkapnom a fent nevezett kérdést… Az első reakcióm szerint az illetőhöz a kezem ügyébe kerülő tűzőgépet vágtam volna hozzá úgy őszinteségből, de jólneveltségem visszafogott és lekorlátozott egy felhúzott szemöldökre. A második kérdésnél már csak vettem egy nagy levegőt és felvettem egy bájvigyort mielőtt válaszoltam volna. És pont nem azért mert a fiamra nézve még hízlegő is lehetne ez a megkülönböztetés… Maga az alapvető hozzáállás miatt… nem tetszik nekem ez a fajta hozzáállás… Már ne haragudjon meg a világ, de én pl lánynak születtem, és egész emberforma lettem. Aztán hát ha én mint lánygyerek nem lennék a világon, ki hordana ki most egy embergyereket???
Nem vagyok egy nagy feminista, vagy emancipációs harcos. De fennakadok a kérdésen hogy miért érne kevesebbet Rizsa ha történetesen a családban élő sorozat szerint sokadik lánynak születik?? Jah.. és aztán, kik is kérdeznek effélét?? Hát a férfiak.. és kik is “csinálnak” lányt avagy fiút??….