Ami azt illeti, így a vége felé és visszatekintve igazán jól látható hogy tud irányítani egy kezdetben láthatatlanul pici, később növekvő, mostanra bő 50cm-s lény. Egész az utolsó hetekig meg voltam róla győződve, hogy ez a gyerek tipikus pasi, mert nem akar csokit, nem kéri az édességet.
Még viszonylag a legelején 6-11. hétig a folyamatos tévesen reggeli-nek nevezett rosszullétek miatt -amik eltartottak egész nap, de még éjszaka is- szinte semmit nem tudtam enni.. Mígnem egy szép napon eszembe jutott a váratlan utazás azon része amikor a szöszi kiscsaj a bolt raktárában a kovászos uborkát mézbe mártogatja és úgy eszi…. Na neem, a mézbe mártogatásig nem jutottam el, de a koviubi hosszú hetekre egyetlen elemévé vált a napi táplálkozásomnak. Apa roppant kedvesen még indulás előtt odakészítette a reggeli adagomat az ágy mellé, így viszonylag zökkenőmentesen tudtam felkelni, mert már fekve elnyammogtam néhány darabot. Aztán lassacskán bejött mellé 1-2 dolog, úgy mint natúr főtt rizs, vagy pirítós kenyér.
A 11. hét vége felé elmúlt a rosszullét. Legalábbis az állandósult rosszullét. Ekkor fedeztem fel magamnak a szalámis-zsömlét, de csak és kizárólag egy fajta és szigorúan aznap reggeli friss zsömlével, és ugyanazzal az egy fajta pulykaszalámival. Ezzel persze új feladatot adva apának, akinek ehhez még munkába indulás előtt el kellett bringáznia a boltba a napi betevő zsömlékért.. Tulajdonképp innen még jó pár hét volt amit megint egyoldalú étkezésemmel, de legalább átvészeltem. (Ja, volt valamikor kb 1 hét amikor csak egy féle párizsit ettem, és csak magában, csíkokra vágva, mert csak úgy csúszott le…)
Később, valamikor a 4. hónap tájékán valami bekattant és mindent (még a levest is!!) muszáj volt csípősen ennem.. Ekkortájt már szinte mindent meg tudtam enni, az édességeken kívül, de vagy erős pistával turbóztam vagy csípős almapaprikát ettem hozzá. Sőt, előfordult, hogy a paprikához kerestem hogy mivel tudnám enni??.. És amikor már azt hittem ez mindig így lesz (azelőtt semmi csípőset nem ettem), egyszercsak beértünk az utolsó két hónapba, amikor Rizsa szépen elkezdte felépíteni a kis zsírszöveteit. Azóta pedig KÖVETELI az édességet, nagyon szereti a csokit, a krémtúrót, a túrórudit, úgyhogy most amikor már bármit jóízűen elfogyasztok, egyszerűen muszáj hogy valami fincsiséget is adjak hozzá. Ami azért szerencse hogy az erős gyomornyomás miatt a jelszó -amit persze szintén egyszem magzatom tartat be velem- a mértékletesség 
Még van pár napunk… vagy ki tudja mennyi?!… Lehet hogy a szülésre is kitalál valami speciális igényt?? 