Gyerekek! Ma éppen csak átlépve a napkezdetet, megszületett a legkisebb Rizsa. 27 perccel 16.-a után, természetes úton, némi noszogatásnak kitéve igazán ügyesen együttműködve mindenkivel úgy döntött vége a bentlakásos létnek, irány az igazi való világ.
Végig bent voltam anya mellett, segítettem annyit, amennyit tudtam, a legtöbb szerintem úgyis az volt, hogy vele voltam. Sőt még kiemelt feladatot is kaptam: kiemelten nekem kellett Anya tarkóját tartani a nyomásnál. Sejtettem, hogy nem a filmes “mosolyogva szülünk” menet lesz, de azt nem, hogy Anyát ennyire odavágja majd a szülés. A szülésnek később (talán már most is) lesz meg a maga romantikája, ott csak a szikár tettek és történések voltak.
A szülés maga viszonylag gyorsan lezajlott: este fél nyolckor már a szülőágyon volt Anya, akkor már fájásokkal, amelyek egyre erősödtek. Ha a feleségem arcáról kellett volna leolvasnom, hogy halad az ügy, két szó jutott eszembe: “kva szarul”. Hál’ Istennek a szülésznőnk nagyon a helyén volt, végig biztatott és mindig mondta mi van és mi fog történni. Még jó, hogy nem választottunk dokit!!
A fájások egy idő után (kb este 10-f11) átváltottak tolófájásokba, kezdődött a java. Ott voltam végig anya mellett, csendben szurkoltam, addig én sem vettem levegőt, amíg ő nyomott, tartottam a fejét, törölgettem vizes ruhával, legyezgettem. Volt idő, amikor annyira nem akart megindulni, hogy felmerült a császár. Végül a nyomjunk még 3-at eredményre vezetett, onnan kezdve Anya nyomott és nyomott és nyomott. Egy igazi hős volt, a szememben mindenképpen.
Rizsa pedig elindult, kézzel előre – superman. A feje után már elég gyorsan zajlott minden. Egy másik szülésznő is segített nyomni a hasat, én a tarkót fogtam. Gyerek ki, hasra, kiszív, felsír, paskol?, ok, irány Anya mellkasára, köldökzsinor elvág. Itt már minden rendben volt. Mosás, mérés – 3700 gr, 51 cm. Ujjakat nem számoltam, de állítólag megvannak. Mindenki egészséges. Kint a fényben, a második legjobb helyen életében:D. Kiabált is kicsit, anya is, apa is megnyugtatta. És milyen izgága volt! Mozgott keze-lába csupa erő – majdnem lekavarta magáról a “zsírpapírt” a kezemben.:-)
Az arcok boldogságra váltottak a feszültségből, én a telefonomhoz nyúltam, örültem, mentem, fényképeztem, juhii, apa lettem! Sőt Rizsa érkezésével más titulusok is változtak: anya, apa, nagymama, nagypapa, nagynénik és nagybácsi.
Hazaértem, rá két órára már töltöttem képeket a fb-ra, infókat a jó hírre kiéhezett rokonoknak és ismerősöknek. Hamarosan ide is teszek fel.
Az élet szép, meg is ünnepeljük!
UI: Köszi mindenkinek a szurkolást, szorítást, reménykedést, féltést, örömöt és gratulációt!