Kórházjárat II.

valójában már nem is a második, mert egyszer voltunk már uh-n és egyszer a sebésznél mikor kiírta a műtét időpontját, viszont ez a második kórházas bejegyzésem úgyhogy ez. DE. Ma megtudtam hogy mégiscsak van valahol egy szoba ahol az anyatejes babákat meg lehet szoptatni, viszont úgy alakult, hogy mégsem vettük igénybe.
A múlt szerdai vérvétel után mára volt előirányozva az aneszteziologiai látogatásunk. Nem siettük el a dolgot, a beutalón rajta volt hogy 8.30-14ig. Mivel a laborban sem kellett túl sokat várakozni, szépen haladt a tömeg, inkább nyugodtan megreggeliztünk, mindenki felöltözött, így kb 11körül értünk oda. Már a betegfelvételnél mondták, hogy rengetegen vannak, készüljünk fel.. Ezen a ponton tettem fel újra a már többször feltett kérdésemet, miszerint meg tudom-e valahol etetni a gyereket, és most először úgy tűnik jó helyen kérdeztem, mert itt mondták hogy igen, a másik bejáratnál van egy portás, nála van a kulcs, el kell kérni tőle. (hurrá, hurrá!) Aztán később mégsem használtuk ki a lehetőséget. Fent az anesztes ambulancián kiderült hogy az a tömeg TÉNYLEG tömeg.. Egy darabig anyu tologatta G-t a kocsiban, aztán mikor már nyűgösködött, akkor én sétáltam vele.. Mikor pedig már végképp nem tudtam húzni az etetésen, elindultam hogy akkor elkérem a portástól a kulcsot, de végül a folyosó másik végén, ahol épp csak lézengett egy-két szülő-gyerek leültünk egy csendes sarokba, és ott etettem. Ennek egy egész egyszerű oka volt, mivel nem tudtuk mikor kerülünk sorra, és azért reménykedtünk hogy G zsenge korára való tekintettel előbbre vesznek, nem akartam nagyon eltávolodni. Szóval végül közel 3 órás várakozás után, már-már kongott a folyosó, mire behívtak. Kiderült egyetlen egy faszi vizsgálta a gyerekeket, egymagában, mindenféle segítség nélkül. Ráadásul olyan lassú volt hogy azt hittem újabb 3 óra lesz mire kijutunk tőle.. Szerencsére nem így lett. Utána még át kellett mennünk a sebészeti ambulanciára, onnan pedig az osztályra. Utóbbinál azért kiharcoltam egy súlymérést, ugyanis az anesztes megkérdezte G súlyát, mondtam hogy utoljára 19-én mértük, akkor volt 7080g.. Erre rávágta, hogy akkor most “mondjuk” 7,5kg… Én meg csak néztem, hogy ugye azért a műtét előtt megmérik pontosan?? Hiszen egy ekkora gyereknél még igencsak számít akár 100-200g is!!… Nyilván látta rajtam hogy nem tetszett ez a saccolt súly, úgyhogy a maga pörgésével röpke 10 perc alatt le is telefonált az osztályra hogy megkérdezze van-e nekik csecsemőmérleg. Szerencsére volt, úgyhogy a pontos súlya 7280g Az egész tortúra után végül igazán nagyon fáradtan és éhesen értünk haza -mindketten- de a neheze még hátra van… szerdán reggel negyed 8-ra kell mennünk…