…avagy Mérföldkövek és Mindennapok.
Régen jelentkeztem, amiért azt hiszem a fb a felelős. Amióta az események akár percnyi pontossággal is publikálásra kerülnek, valahogy lanyhul a fegyelem blog szempontból.. Ezért ezúton is bocsánat, viszont továbbra is javaslom a fan club követését! 
Gergő fan club
Annyi minden történt, akkora fejlődést éltünk meg az elmúlt időszakban, hogy komolyan össze kell szednem magam, ha semmit nem akarok kihagyni…
Legutóbb arról írtam, hogy apa féltékeny kicsit az anya-rajongásra. Nos, ez mostanra megváltozott, nem is kicsit.. nem apa féltékenysége, hanem a bébi rajongása formálódott. Az utóbbi időben már bizony anya van félretéve, és ha apa látótérben van, akkor bizony addig megy a hiszti, amíg be nem adja a derekát, és nem ül mellé játszani..
Immár 8 fog büszke tulajdonosához méltóan dobálja a vigyorokat szinte bárkinek, nem bújik el akkor sem ha idegenekkel találkozik, mindenkit barátságosan fogad
Megtanult integetni, és tapsolni, a kukucs játékot Ő kezdeményezi!
Próbálgatja a hangját, ezt ugyan kicsit később kezdte mint az “meg van írva” de úgy tűnik, hogy ő elsősorban inkább a mozgással volt elfoglalva, nem ért rá eddig a hangképzéssel törődni. Na de mostanában aztán!! Beszélget a játékaival, anyával, apával, nagyszülőkkel, tükörképpel, vagy csak áll és szónokol rendületlenül és közben gesztikulál… 
:D ha én a konyhában vagyok, neki háttal, akkor a karám csücskébe vonul ahonnan lát, és dühösen rám kiabál, miközben a kezét értetlenül tartja, hogy mi az hogy én nem vele foglalkozom?!.. hétvégén a praktiker szaniter osztályán mondott egy nagyon hosszú monológot, teljes zsongásban a rengeteg csillogó csaptelepnek.
És ha már a mozgásnál tartunk… Augusztusban állt fel először egyedül. Akkor úgy saccoltuk, hogy karácsonyra el is indul.. S lőn Karácsony előtt kb 2 héttel egyszercsak megtette az első 3 lépést! (naná, hogy nem egyet, mindjárt hármat) ..aztán ez maradt is, dec. 28-án az egyik ajándékba kapott játékot szerette volna elérni ami történetesen az én kezemben volt de több mint 3 lépés távolságra… Mit volt mit tenni?!… A világ legtermészetesebb módján odatotyogott, és elvette Kicsit úgy éreztem magam mint az öreg székely családja akik azt hitték hogy az öreg néma, pedig csak nem volt mondanivalója… Ültem teljes döbbenetben és csöndben, Ő meg nézett rám, hogy “anya most mit vagy úgy oda?! Tudok én járni, csak kényelmesebb négykézláb…”….
Enni továbbra is nagyon nagyon szeret, kisebb falatokat már önállóan is elnyammog, úgy mint babakeksz, kölesgolyó, répakarika…
Az napjaink úgy néznek ki, hogy reggel felkel 7-8 között, reggelire szopizik, majd kb 1 órát hancúrozik az ágyunkban, mert veszettül élvezi hogy levetődhet és nem üti meg magát miután kijátszotta magát öltözünk, és lecuccolunk a nappaliba. Itt már jó nagyra kibővítettük a területét aminek 3 oldala a nappali falai, de muszáj volt korlátozni a szabadságát, úgyhogy a negyedik oldal a babakarám kihajtogatva. Általában itt zajlik az életünk, úgyhogy ide vagyunk berendezkedve játékokkal, szivaccsal, itt lakik a kismotor, a tükör, és a hintapaci, akiket karácsonyra kapott (utóbbit a Papa saját kezűleg barkácsolta neki!!!), valamint az óriási Cuki kukac akit a baba mama expo-n nyertünk a pampers-től. Játék után 11kor főzelékezünk, aztán jön egy nagyon komoly, 20 perces alvás. Ez épp elég töltést ad ahhoz, hogy újult erővel ismét jöhet a játék, egész 3ig, amikor megint főzelékezünk, de már husival, majd tele pocakkal nyugalomban jöhet a babakocsis alvás, teraszon vagy sétával egybekötve, ez átlag 1 órás, de előfordult már hogy 2 óra után inkább felkeltettem, nem szerettem volna ha az esti lefekvés tolódik el.. Délután 5kor gyümölcs, természetesen közben előtte és utána is játék, majd 7kor tejpép-vacsi, 8kor fürdés, és még alvás előtt a pótvacsi megint szopi, amivel szépen keretbe is foglaljuk a napot. 9re általában már alszik
Az ünnepeket jól vészeltük át, nem rombolt karácsonyfát, bár a fények tetszettek (tetszenek) neki, de inkább csak gyönyörködik Kissé jövős menős volt a három nap, de jól viselte, a fáradtsága igazán az éjszakai ébredéseken érződött, de lassan rendeződünk ezügyben is ismét.
Szilveszterkor este a szokásos idejében feküdt, de éjféltől kb fél órát amíg tartott a tűzijátékozás, fent volt. Nem azért mert nézte a fényeket, hanem mert zavarta a zaj. Nem kellett felvenni, csak ott voltam mellette, Ő pedig próbált visszaaludni.. Oooolyan cuki :)
Szóval most itt vagyunk, elkezdődött 2012, Ő épp alszik a teraszon (most már másfél órája), és ahogy egy szintén 2011-es babás ismerősöm post-olt a fb-on, nagyot kell durrantania ennek az évnek ha a nyomába akar érni az előzőnek