Úgy érzem magam mint Dumb és Dumber, amikor a táskájuk csak egy rakás “tartozom neked” cetlivel volt tele.
Nem mentegetőzöm, inkább csak megpróbálom összefoglalni újabb 2 hónap eseményeit.
Azt hogy Gergő nő mint a gomba, talán nem is kell külön kiemelnem, az említett két hónap alatt két számot nőtt a lába, és mostanra a 80-as ruhákat is dobozoljuk… Pedig alig eszik.. Honnan veszi az energiát?
Február 17-én 0.26-kor betöltöttük az egy évet 
Ő egy éves gyerek lett, mi egy éves szülők. Terveztünk is már előre, hogy elkezdünk egy hagyományt, miszerint kisebb ajándék és nagyobb élmény, ez legyen a születésnapok irányvonala. Ennek szellemében egy játszóházat gondoltunk megcélozni, rá is voltunk készülve, de pont a szülinapja előtti napokban megint napirendet váltott, amit még nem sikerült addigra lekövetni.. Eredetileg ebéd után akartunk menni, hogy a két alvása közé beférjen a “buli”.. De ő tovább aludt, és mire elkészültünk, és már-már indultunk volna, rájöttünk, hogy mire odaérünk már megint evésidő van, utána tele hassal jobb ha nem ugrál, utána meg alvás idő jön.. Sebaj, gondoltuk akkor majd a következő alvása után, és addigra mi már útra készen várjuk hogy felkeljen… De ez is borult, meg ugye idő közben aznap volt egy jókora havazás amitől pedig minden nagyon csúszós lett.. Végül úgy alakult a napunk, hogy nem mentünk sehova, csak ki a hóba ahol összetalálkoztunk a szomszéddal, aki épp szánkózott a gyerekekkel, hát csatlakoztunk hozzájuk, így az első szülinapi élmény: a szánkózás lett, megspékelve egy jókora hóember építésével. )
Az össznépi családi buli másnap volt, eljöttek a nagyik, a papa, a dédiék, keresztszülők, nénikék, és István
Lyza mama hozta a jókora adag halászlét, így nekem csak a főételre kellett koncentrálni, apa meg előkészítette a terepet. Ami az ünnepeltet illeti, valamit biztosan tudhatott, miért is ez a nagy készülődés, mert nagyon ügyesen hagyott minket, hogy kész legyen minden mire megérkeznek a vendégek. Amitől tartottunk, hogy esetleg nem fogja díjazni a nagy zsongást, hogy ilyen sokan vannak, de meg se kottyant neki. Sőt még élvezte is, hogy mindenki őt figyeli, lehetett bohóckodni, mindig talált rá vevőt Az ajándékait szépen egyesével megnézegette, és tényleg mindennek örült
Persze volt tortánk is, amiből ő csak a habot kóstolhatta, mert az növényi volt, de az is bejött 
Először csak nézett mikor összekentük a kezét, hogy akkor ez most mi?!.. Nem is merte lenyalni, csak forgatta a kezét, és nyújtogatta, hogy van rajta valami, szabadítsam meg tőle. Aztán nagy nehezen rávettük hogy kóstolja meg… Na onnantól aztán nem volt megállás
Délután a zaj mellett is tudott aludni, estére meg úgy elfáradt, hogy szinte enni nem volt ereje..
Nem sokkal a szülinap után jött egy felhívás a Minimanó fb oldalán, hogy szereplőket keresnek kisfilmekhez, etetőszékkel kapcsolatban. Két babát kerestek, egy fél év körülit és egy egy év körülit. Na nekünk persze az utóbbi abszolút aktuális volt, úgyhogy el is küldtük a kedvenc szülinapos képet, ezt: 
Persze a hatás nem maradt el másnap jött az értesítés hogy Gergőt választották ki a szerepre. Még azon a héten csütörtökön nyitásra kellett mennünk. Természetesen a kisHerceg nem volt hajlandó aludni az úton, úgyhogy tartottunk tőle, hogy ebből erős kibukás lesz részéről, hiszen korábban is kelt mint szokott, és már erősen belefutottunk az alvásidőbe mire megkezdődött a forgatás. Mivel a másik baba aludt mikor megérkeztek, velünk kezdték a felvételt. Ott volt a tulaj, egy eladó, és a “stáb” akik egy operatőr és a szerkesztő voltak. Felvázolták a feladatot, miszerint mi besétálunk az üzletbe, odamegyünk az eladóhoz, és az utazásokhoz is ideális etetőszéket szeretnénk venni. Innentől az eladó ajánl, mi próbálgatunk, és végül döntünk. Az egész móka nagyjából egy órán át tartott, Gergő hipercuki volt, sehol nem mutatta hogy ő most fáradt vagy nyűgös lenne Amikor beültettük egy székbe, csapkodta az asztalt, vigyorgott, incselkedett mindenkivel A másik család meg is kérdezte, hogy mi voltunk-e már ilyen felvételen mert nagyon profik voltunk :D
A szereplésért cserébe kaptunk egy nagyon praktikus kis ülésmagasítót:ezt itt
Aztán persze az élet zajlott tovább, mígnem egy egyébként jónak induló szombat estét tönkretett egy vírus, ami mindhármunkat leterített, sajnos Gergőt is, bár hozzáteszem, őt viselte meg a legkevésbé. Szóval összeszedtünk egy jó kis hányós-fosóst, ami neki az első betegsége lett. Tulajdonképp örülök mert több mint egy éves koráig nem volt beteg.. Apa két nap alatt kaparta össze magát, én csak egy éjszakát szenvedtem, de annyira legyengített, hogy meg kellett kérnünk Zsumit, jöjjön segíteni mert felemelni sem bírom a gyereket, nem tudok felpörögni a tempójához. Ő ugyanis éjszaka hányt egyszer, és kicsit nyűgös is volt, de reggelre már úgy nézett ki mindenen túl van. Gondolom azért az anyatej áldásos hatása segített neki. Ami érdekes volt hogy reggel felhívtam a helyi ügyeletet, hogy szoptathatok-e így hogy én nyilván vírusgazda vagyok?.. Mit mondott az itteni ügyeletes? “Itt a remek alkalom hogy abbahagyjam a szoptatást” :O ..nem nyugodtam bele ebbe a válaszba, cseppet sem tetszett, hát felhívtam a Heim Pál-t, az ottani belgyógyász azt mondta, a lehető legjobb dolog amit kaphat a gyerek… Hát igen…
Aztán mindamellett hogy hamar kimásztunk ebből a dögrovásból nyilván sikerült legyengítenie az immunrendszereinket, amin így már könnyedén áttört az influenza is. Kb két hét különbséggel, egyik nap arra jöttem haza (aznap is aput voltunk látogatni, akit műtöttek), hogy a gyerek feje süt a forróságtól. mértünk lázat, 38.5… Nosza gyors telefon a dokinak, itthon van germicid, de mi legyen a másik amit adhatok neki. (olvastam, hogy kétféle lázcsillapítót lehet adni felváltva 3 óránként, eddig ugye semmire sem volt szükségünk, most viszont fel akartam készülni) Nurofent javasolt, azt azonnal kiváltottuk, és kellett is, mert a kúp semmit nem hatott. Másnap mentünk a dokihoz, hogy azért nézzen rá, mégiscsak folyamatosan lázas -ami egyébként nem látszott rajta, nem volt bágyadt, kicsit ugyan kevesebbet evett, de ugyanúgy pörgött. A doki megerősítette a gyanút, influenza. Írt fel másik kúpot, és antibiotikumot, arra az esetre, ha 4 napnál tovább tartana a láz, ugyanis miért ne akkor jött volna a hosszú hétvége, amibe pont beleesett a kritikus időpont. Szerencsére nem kellett kiváltani az antibigyót, viszont a váróban mi is összeszedtünk valamit, úgyhogy végül közös családi program lett a köhögés, tüsszögés, orrfújás… Az előny? Gergő megtanult orrot fújni Még nem tudja 100%-ban alkalmazni, de közel vagyunk hozzá 
Szerencsére az orrszívást is jól tűri, nem voltak olyan küzdelmesek a napjaink.
És most?
Jól vagyunk Igaz most már 2,5 órája alszik megint… Ilyenkor nagyon parázok, hogy mi van, ha megint beteg lesz… Ugyanis a hányósfosós előszele volt akkor a 3,5 órás alvás.. Remélem csak a szeles idő fújt ilyen hosszú álmot a szemére