..és hát nincs mit szépíteni, a nyár úgy kimaradt a blogról, mint a huzat… Sajnálom, mert így utólag csak morzsákat fogok tudni összeszedni, de igazán olyan nagyon gyorsan elmúlt, és annyi minden történt, hogy idő már nem jutott csak úgy ücsörögni a gépnél és írni.
Ami talán nekünk a legesfontosabb, hogy minden jel szerint letudtuk a tejallergiát, már nincs fosás, pöttyöződés, sőt rákapott a kaukázusi kefírre.. 
(mitagadás, tőlem kunyerálta el, mert tetszett neki hogy dobozból iszom… ) Most reggelihez simán letol 2dl-t. Evés szempontjából a nyár maga volt a katasztrófa. Egyszerűen nem volt hajlandó semmit megenni, még a gyümölcs lecsúszott, és a tejpép, de a főzelékekkel küzdöttünk, volt itt vita rendesen, már ott tartottunk, hogy napi szinten új ebédet főztem, hogy na majd az hátha lecsúszik.. Jelentem, semmi nem volt jó neki. Még azokat is elutasította amiket korábban a kedvenc ételeiként jegyeztünk. Aztán ez az egész háború egyszercsak elmúlt. Mamáékkal üdültünk Bükfürdőn, és ki tudja, talán az, hogy sokan voltunk (3 helyett 5-en ugyebár), és mindannyian mindig együtt ettünk, vagy az, hogy délelőtt nagy gyalogtúrákat tettünk, délután meg vizinyuszi volt?.. Nem fog kiderülni, de szépen rákapott az evésre. Ezek után a következő szint az volt, hogy mikor itthon elfogyott a sinlac, elkezdtük kiváltogatni, és most már ott tartunk, hogy szépen kenyeret felvágottal reggelizik, vacsorára pedig főzelék, virsli, tejbegríz stb.. Korábban a reggeli és a vacsora esetében a “legalábbegyenvalamitazagyerek” sokat sinlac-oztunk, azt szinte mindig kérdés nélkül megette. Összességében tehát ott tartunk, hogy a gyermek igazi emberi koszton van ))
Mozgásában.. Járni ugye 10 hónaposan kezdett el, azóta a futás is teljes biztonsággal megy, sőt, a hét végén megtette az első ugrásait! Ez az amit az utóbbi 1 hónapban veszettül gyakorol, de mivel a szőnyegen mutattuk meg neki, ezt csak és kizárólag ott lehet végezni. Szóval ha mondom, neki, hogy ugorj egyet, ő kötelességtudóan odavonul a szőnyegre, és ott próbálkozik 
Hogy mennyire stabil az egyensúlyérzéke jól példázza, hogy Bükfürdőn a vízben minden gond nélkül mászkált, sőt, a nagy medencében körben a “padon” guggolva sétált, nyakig a vízben, mert rájött, hogy úgy nem fázik a felső teste
Lépcsőzik rendületlenül, fel-le, a bejárat előtti és a terasz lépcsőjén kapaszkodás nélkül is.
Na és akkor még a beszéd… Azt mondanám, hogy a nagy áttörés még nem volt meg, de folyamatosan próbálkozik, van egy halom hangutánzás, úgy mint:
liba: gagaga
kígyó: ssszzz
kutya: vavava
cica: háíííííí
oroszlán: háíííííí (mérgesen)
varjú: ká’
tudja hogy csinál a ló patája, a halacska, a nyuszi… A nevét is nagyjából ki tudja mondani.. az a legédesebb erről majd alkalomadtán próbálok videót csinálni, mert leírni nem is lehet 
A “TÁ” továbbra is a jolly joker, bár a repülő már inkább tó, a tea még mindig tá. A krokodil koko, a kacsa kacsa, (némi torzítással a cs betűnél), a kígyó kíó, de tegnap este tökéletes tisztasággal kimondta, hogy csiga…
Szóval hát haladunk, mindenki pattanásig feszült idegekkel várja, hogy elkezdjen dumálni, mert amilyen zsivány, akkor jön majd az apokalipszis …
Már most ki tudja magát fejezni, minden módon, mutatja, csinálja, vagy csináltatja a dolgokat, úgyhogy ha ehhez majd még a beszéd is betársul, nekünk azt hiszem végünk
magasság 84cm (kb 1 hónapja mértük)
súly ~12kg
fogak száma 16