..tudom, tudom… rég írtam már.
Egy kicsit nehézkesen jutok mostanában géphez, mivel az Uraság kőkeményen elkezdte a dackorszakot. Arra már nem is emlékszem, mi volt az, amivel kezdődött. Akárhogy is próbálok visszaemlékezni a dacok kezdetére, nincs meg, csak az, hogy mostanra már mindenre DE ABSZOLÚT MINDENRE nemet mond. Természetesen arra is amire igent szeretne. Erre az egyik tipikus példa a “kérsz teát?” -Nem. ..és ezzel egy időben nyújtja a kezét az üvegért… De mondhatnám a klasszikus “kimegyünk?” -Nem. “bent maradunk?” -Nem. Aha… netán ácsorogjunk a küszöbön?????
Szóval dacol. Ha pedig valami nem úgy történik ahogy azt a kis fejében elképzelte, akkor jön a velőtrázó sikoly, vagy a tüdő legmélyéről érkező őrjöngés, és a bármi földhöz vágása ami a keze ügyébe kerül. (nem csak kisebb tárgyak, a szivacs fotelje és az ikeás játszó sátor is repült már!!…)
Küzdünk tehát, napi 24 órában, mert reggel ébredés után nem engedi felhúzni a rolót az ablakon, aztán egyszercsak AZONNAL fel kell húzni, különben jön a hiszti… reggelizni nem hajlandó, csak és kizárólag Anya reggelijéből kunyerálva, bár ha elég ügyesek vagyunk, így bele lehet csempészni az elfogadható mennyiséget.. Az öltözködés minden esetben hiszti kíséretében történik, majd hiszti van azon is, hogy nem akar a felső szintről lemenni. Később nem akar kimenni, nem akar olvasni, szükség esetén pelenkát cserélni. Nem akar ebédelni, aludni, majd miután kialudta magát, nem akar felkelni. Kezdődik a rolóval megint az egész… aztán az öltözéssel. Így folytatódik a délutánunk, majd este nem akar elmenni fürdeni, és persze aludni sem.
Néha alvás közben is visít egyet, gondolom olyankor álmában hisztizik…
A szakirodalom szerint külön kifejezése van ennek a korszaknak, ez a terrible two.