Majdhogynem azt mondhatom, hogy egyik napról a másikra megeredt a nyelve. Kicsit úgy érzem magam mint az öreg székely családja, akik azt hitték hogy néma, míg egyszer megszólalt hogy büdös a tojás…. aztán mikor mindenki döbbenten kérdezte, hogy hát eddig miért nem szólt egy szót sem, közölte, hogy eddig nem volt büdös a tojás…
Gergő most közöl, mesél, tájékoztat. Fantáziál, képzelt világában bármi lehet kés, vagy fűrész, előbbivel kenyeret vág, megkeni, majd odaadja, amit így nekünk jóízűen el kell fogyasztani. Utóbbival mindent “darabol”, időnként láncfűrész, időnként körfűrész. Aztán mikor épp nem egyértelmű, hogy mit is csinál, és megkérdezzük, felveszi, a “hát nem egyértelmű, Anya?!” arcot, és úgy mondja el, hogy épp mekkora munkában van..
Emlékezetből elmeséli mi volt az előző ebéd, vagy mikor állatkertben voltunk, milyen állatokat látott, és azok épp mit csináltak.
A szavakat ragozza, azt mondja eszem, iszom.
Ha épp keresem azt ami a kezében van, közli: “nálam van”. Ha ő keres valamit, hangosan ismételgeti pl.: “hol papucs?” Ha megkapja amit kér, megköszöni. Ha véletlenül nekem jön, azt mondja “bocsánat!”
Az viszont nem tudjuk honnan vette, a családban senki nem használja így, de ő rászokott arra hogy “anyám, apám” 
szerintem irtó cuki, mikor így szólít meg 