Rizsa a legkisebb

…mert az ember lánya naív és a jó dolgokban azonnal képes hinni, és bízni hogy az úgy is marad! A csütörtök éjszakánk és a péntek egész napunk olyan meseszerűen mintaszerű volt, amit el is tudnék képzelni mindennaposnak Azzal kezdődött, hogy csütörtök este szépen a szokásos időben 9kor elaludt Rizsa, majd éjszaka csak egyszer kelt fel 3kor, akkor is épp csak egy gyors evésre amit pelenkázással és büfizéssel együtt is letudtunk mindössze 30 perc alatt, majd a szokásos további 3 óránkénti kelés helyett csak reggel fél 8 körül ébredt! Mondanom sem kell persze én is sokkal kipihentebb voltam mint szoktam lenni Jó kedvűen mosolygósan telt az egész nap, sokat vigyorgott, játszottunk nagyon sokat, a nappali egyetlen igazi alvását is szépen teljesítette 11-14ig, utána megint játék, majd a sétát egybekötöttük egy jókora meglepetéssel Apának, mert kimentünk elé az állomásra. Ezalatt az egyébként a sétát is elég rövid ideig viselő fiam szépen elaludt a babakocsiban, olyannyira, hogy még néhány kört megtettünk a ház körül, mire hazajöttünk, gondoltuk: most aztán jól kihasználjuk ezt a csendet :) és itthon sem ébredt fel, csak aludt szépen a kocsiban egész fürdésidőig. Fürdés után mintaszerűen 10 perc alatt le tudtam rakni aludni
Aztán tegnap reggel már kiderült hogy ez Rizsa jól megszerkesztett demoja volt, arról milyen is lehetne és most minden a szokásos kerékvágásban, vagy ha lehet kicsit még rosszabb

előre is bocs, akit frászt kap a babák ürítéséről szóló sztoriktól, ugorjon tovább

Erről fényképet azért nem töltenék fel..

Mint korábban említettük, a hasfájás még mindig környékez minket, de már viszonylag jól tudjuk kezelni. Olyannyira, hogy magabiztosságunkban 1 egész napig el is hagytuk az infacol-t, gondolván, már talán nem is kell. Aztán úgy tűnt tévedtünk, úgyhogy kicsit intenzíven kezdtük újra, tegnap délután, este és az éjszakai etetésnél is kapott. Aztán vártunk, vártunk, masszíroztunk, tornáztattunk, nyugtatgattunk, mert bizony a kaka nem akart jönni. Mígnem délután hallottam egy kis diszkrét rotyogást a pelus felől, amire bizakodva vonultunk G és én a pelenkázó felé, hogy most talán végre van valami eredmény. És. Mikor leraktam akkor tűnt fel hogy valamiféle nedvességet éreztem a karomon.. NNnna, gondoltam, kifolyt a pisi?! Hát nem. Az én drága magzatom sunyin de határozottan túlpakolta a pelust, átáztatva a kívül rekedt adaggal 2 réteg ruhát, és az már csak a csap alatt tűnt fel hogy egész a tarkójáig jutott a hátára is…

Őszintén szólva mindig hallottam hasonló legendákat mindenfelől, de szembesülni az első ilyen esettel, igazán emlékezetes

Egy hónap alatt 1450g gyarapodás még a védőnő is nagy kerek szemekkel nézett a mérlegre )

Az imént olvastam, hogy az alvásmegvonást a CIA-nél kínzásként használják. Egyenes következtetés hogy a fiam bizony csakis képzett ügynök lehet! … már ami a nappali pihenéseket illeti. Az éjszakákkal rendszerint nincs baj, van egy hosszabb, kb 5 órás alvása az esti fektetés után, aztán még egy 3 órás. Ééés utána? Utána teljesen mindegy mikor volt a második ébredés, illetve az azt követő alvás kezdete, Őfensége 7kor felkel, és onnantól már anya sem alhat egy percet sem.
Szóval a fiam kétségkívül CIA ügynök.

1 hónaposak lettünk ))
Egyrészt elszaladt ez a hónap, másrészt lassan telt. Elszaladt, mert hihetetlen, hogy már egy hónapja hogy először a kezemben tarthattam, és hihetetlen, hogy Ő mennyit változott, mennyit fejlődött azóta. Az én gyönyörű kicsi fiam már nem tojásfejű, viszont nagyon helyeske lett már oda-vissza forgatja a fejét hason fekve, nagyon sokat nézelődik, ha beszélünk hozzá figyel ránk és komolyan olyan, mint aki mondani akar valamit és fix meggyőződésem, hogy ma kétszer is teljesen tudatosan mosolygott rám ) Nőtt 4cm-t, szépen gyarapszik a súlya is, már 4kg felett vagyunk Kezdi megszeretni a fürdést, az esetek többségében a pelenkázást is elviseli és a hab a tortán, hogy az utóbbi napokban nem kell megvárni míg teljes mélyálomba zuhan ringatás közben, mert már félálomban lerakva elaltatja magát ))
Visszatekintve az egyetlen nehézségünk a hasfájás, ami azért időről időre újra beköszön, és ez az egy ami miatt hosszúnak tűnik az elmúlt időszak. Bár ezekre már egyre több rafinériánk van, el is fog még tartani kb 2 hónapig. De sebaj, megküzdünk a hasfájás-mumussal is!

Egy hete tartó hasfájásunk eredményeképp a fáradtság azon szintjére értünk, ahol én éjszaka arra ébredtem hogy ülök(!) az ágy közepén és apát kérdezgetem, “most akkor nem mész megetetni? Te akartad etetni, nem?”… Felébredve tudatom tisztulásakor beláttam, ez hülye kérdés volt… :S

(kérlek nézzétek el ha nem minden újdonság, ez a szülés az én oldalamról, nem vetettem össze apa bejegyzésével)

Hát itt lennék. Amint azt már korábban olvashattátok, oka van a ritkult bejegyzéseknek, mostanság egy 51cm-s kis pasi köti le minden figyelmemet.
Pár szót azért szólnék én is a szülésről, végtére is közelebb voltam a “tűzhöz”
Technikai adat hogy eredetileg ugyebár feb. 10-re voltam kiírva. Ezt némi gondolkodás után felülbírálták a dél-pestiben, ők 14-re dátumoztak át, így legalább hétvégén nem kellett bemennem ctg-re. Aztán jött a 14-e, változás semmi. 15-e: semmi… Ekkor már azt hiszem minden határomat elég rendesen feszegette a kis lakóm, úgyhogy utánanéztem minden népi módszernek, és egyszerre próbáltam bevetni mindent. Ananászt (frisset természetesen) és tonic-ot a benne levő kinin miatt, mert azt mondják, az hat. Ettem kínai erős savanyú levest, ennél fűszeresebbet nem tudnék elképzelni. Ettem tejbegrízt rengetegsok fahéjjal, állítólag az is hatásos lehet. Igen, próbáltuk az “otthoni burokrepesztést” ez mondjuk inkább kabaré volt már ekkora termettel -részemről- mint bármi más. És aztán még a sokak által istenített homeopátiás cimicifugát is. Utóbbiból is egy egész doboznyit, óránként 5 bogyóval. Az eredmény?! SEMMI. 16-án reggel újabb ctg, újabb vizsgálat, én ott már csillagokat láttam a hátul levő méhszájam miatt, gondolom nem véletlen nem volt kíméletes már a szülésznő sem, hiszen ilyenkor már ez is hathatna a dolgokra. Tágulás 0, fájások 0.
Na ezen a ponton jött az elhatározás és persze a szülésznő is célzott rá hogy ideje lenne a már sokat emlegetett bába koktélt bevetni. Hajlottam a dologra, mert már a 36. héten 3kg felettinek saccolták a babát, és a szakirodalom szerint heti 250-300 grammot hízik. Így tehát joggal tartottam tőle (na meg az előzmények miatt is én 4300 apa 4600g-mal született), hogy felülről fogjuk a 4000-t érinteni… Másrészt ugye a dokim és a szülésznőm is erre tippelt. Úgyhogy délután 2kor bekevertem a nem túl bizalomgerjesztő koktélt, közben utánaolvasgattam neten, találtam is jónéhány szüléstörténetet, és megerősített hogy aki bevetette, ott 12 órán belül baba volt. Szóval usgyi. A recept: 2cl ricinusolaj, 2cl pálinka, 2dl narancslé. Ezt szépen elkortyolgatni és várni. Már csak ez volt a feladat. Az íze? Borzasztó. Legfőképpen a ricinus miatt ami bájosan úszkál a lötty tetején, és mikor iszod szépen ki is csapódik a szád szélére, a nyelvedre, a szájpadlásodra, gyakorlatilag mindenhova… Tehát délután 2kor megittam a cuccot, aztán bevackoltam magam egy könyvvel a hálóba és vártam. A délután érdekessége, hogy a nőgyógyászom, a védőnő és egy messze lakó barátom is felhívott hogy mi újság, nincs még semmi??.. Én meg nem mertem senkinek mondani hogy majd ma ha minden igaz megtörténik a csoda. Csak lapítottam, és mondtam hogy egyelőre semmi. Az olvasásba bele is aludtam, aztán arra ébredtem hogy azonnnnnnal wc-re kell mennem… ez volt kb 3-fél4 körül. A ricinus megkezdte hatását. (ja még egy apró magyarázat a koktél alkoholtartalmára, azért kell bele hogy az olajat szétbombázza apró cseppekre, és minél fokozatosabbá tegye annak felszívódását) El is tartott jó két órán keresztül, addigra már úgy éreztem nemhogy kiürültem, de még a jövő heti bevivendő kajám is kipucolódott… Fél hatkor már valami más is volt… Semmi hangos pattanás vagy érzésre bármi különleges, egyszerűen csak szépen elkezdett folyni a magzatvíz. Ezzel együtt éreztem némi fájdalmat is, de semmiféle görcs, csak amolyan “megfogjönni” érzés. Persze már korábban értesítettem apát hogy készüljön, mert megittam a varázsitalt, valószínűleg programunk lesz estére, készenéltben voltak anyuék is, és anyósom is. Így mire apa hzaért, és mire anyósom is ideért, már nem lepődött meg senki hogy kissé nehezemre esik egyenesen járni, mert bizony már jönnek a fájások. Hány percesek?! Mittudomén. Jöttek és kész. nem tudtam rendesen elkülöníteni őket egymástól, csak azt éreztem hogy sűrűn és sok. Fél8 körül beértünk a kórházba, a szülésznő már várt, megvizsgált, és lőn: 2 ujjnyi tágulás. Szépen be is költöztünk egy szülőszobába. Persze lecsúsztunk a legszebb, legjobban berendezett szobáról, már foglalt volt.. Sőt az összes többi is foglalt volt, gyakorlatilag teltházas volt a szülészet, így még annak is örülhettünk hogy volt egy szabad szoba ahova befértünk.. Őszintén szólva egyébként annak ellenére hogy szépen elképzeltük hogy majd bevonulunk a kika szobába vagy a lila szobába ahol van kád, labda, bordásfal meg minden amit ember fia el tud képzelni, mikor ott voltunk nekem már teljesen mindegy is volt hogy mi van körülöttem, a fájdalom minden figyelmemet lekötöttem. Felőlem akár a milliókat kérő dr rose magánklinikán is lehettünk volna, ott is ugyanilyen durván letepertek volna a fájások, és ugyanennyire nem érzékeltem volna a körülöttem levő világból az égvilágon semmit. ctg persze megint volt, jó fél óra, mert ez kötelező. Mondanom sem kell, szenvedés volt hogy addig bizony feküdni kellett, méghozzá hanyatt, és úgy hogy az érzékelők is vegyék a jeleket. Hogy mit mutatott? Nem tudom. A szívhangot hallottam, ez megnyugtatott lélekben mert a baba teljesen jól volt. Kérdeztem apát hogy mit lát a fájások csíkján, azt mondta 50-60 körül… Na ez olyan volt mint egy jókora pofon. Mivel én már nagyon szenvedtem, azt hittem már valahol nagyon magasan van, közelíti a 100-as értéket és hamar túlleszünk az egészen…. Mikor a ctg letelt, megint vizsgálat, aztán beálltam majd inkább leültem a zuhany alá, jó forró vízzel pancsoltam a hasamat, és próbáltam arra koncentrálni hogy ne ájuljak el a fájásoktól. Nekem nem volt olyan szerencsém mint anno anyukámnak, aki észre sem vette a fájásait A zuhany után döntöttem, mondtam hogy akkor most van az a pont hogy feladom, kérem az edát, mivel nem vagyok egy ősanya tipus, nekem ennyi elég volt a szülés élményéből, jöhet a lebegés .. sajnos az ügyeletes doki épp műtőben volt egy császárral, így várni kellett. Nem tudom mennyit, nekem végtelennek tűnt az idő. Aztán mire végre odaért, a szülésznő újra megvizsgált, és közölték, itt már nincs értelme a fájdalomcsillapításnak, 4 ujjnyi a tágulás, és a kitolásnál már nem hat a cucc. Szóval maradtak az egyre erősödő fájások, a szülésznő praktikái, jobb oldalon 5 fájás, bal oldalon 5 fájás, ezzel is segítve a baba útját a külvilág felé. Ami érdekes volt nekem hogy vagy épp óriási fájásaim voltak amitől csillagokat láttam, vagy ha épp nem volt fájás akkor egyből azt éreztem hogy elalszom. Apa ott járkált körülöttem, hősiesen cserélgette a vizes törcsiket a fejemen, az legalább jól esett, a szülésznő nyugtatott, pontosan tudta hogy hogy kell az “agyamat kezelni”, nem babusgatott, vagy nem intett rendre, ott volt mellettem és irányítgatott, terelt a megfelelő állapot felé. És így szépen lassan elértünk a tolófájásokig. Gyors ágyátalakítás, és akkor kezdjük. Jön a fájás, anya megfeszül minden energiát belead.. mit mond a szülésznő? “ez nem volt tolás”… waaaaaaaaaaa!!! ok, mégegyszer. következő fájás, megint. És ez így ment kb fél órán át, és semmi előremozdulás… Már próbáltunk mindenféle testhelyzetet, hanyatt, oldalt, guggolva, és semmi… Itt volt egy kis para, mert felvetődött hogy ebből így császár lesz, mert el sem akar indulni a szülőcsatornába… :( megint hívták a dokit, akire megint várni kellett. Persze a fájások közben jöttek, néhányat átvészeltem csak úgy fekve, aztán mégis nekiálltunk, addig is amíg nem ér oda a doki aki ítél. És ez volt a szerencse. Vagyis az is hogy nem adtuk fel, hogy a szülésznő úgy döntött használjuk ki azt a kis időt is, és az is hogy a doki az este folyamán másodszor ért oda jóval később mint ahogy kértük. Ugyanis pont mielőtt bejött volna a szülőszobába, jött egy nagyon jó fájás, amit nagyon jól sikerült megtolni és végre elindult a kis pöcsös hogy végre a kezembe foghassam… Innentől felgyorsultak az események. Utólag konstatáltam hogy bár ezek a fájások a legerősebbek, mégis ezek voltak a legjobbak. Valahogy akármilyen erős lehet, én sokkal erősebben tudok rajta nyomni egyet, és ezzel kiütöm a fájdalmat. Ennél jobban nem tudom körülírni ezt az érzést.
Tehát a kitolás megkezdődött, éreztem minden fájásnál hogy egyre közelebb vagyunk a végéhez. Valahogy magamban lerendeztem hogy addig kell még nagyon “dolgozni” míg a feje ki nem ér, utána már jön a megkönnyebbülés és végre valahára találkozhatunk Vele! És így is volt. Igaz még a végén volt egy gátmetszés, ami után azonnal kibújt Őfennsége, és ezzel egyidőben kiderült az is, hogy mi okozta a nehézségeket. Az én fiam már akkor superman-t játszott, és a jobb keze a feje mellett volt…
Nem tudom pontosan mennyi idő volt, szerintem apa túl hosszúra becsülte, én lehet hogy rövidebbre becsülöm, de érzésem szerint onnantól hogy megindult fél óra lehetett mire kiért, és ezzel egyidőben azonnal meg is szűntek a fájások. Mintha nem is lett volna.
Természetesen a köldökzsinórt apa vágta el, akkor már a hasamon volt a bébi, kicsit sem volt véres viszont nagyon mázas, ami meglepő az egy hetes túlhordás miatt (nem, nem volt elszámolva, mivel tervezett baba, pontosan tudom mikor fogant). Kicsit még otthagyták, de tényleg csak rövid időre, aztán már vitték is lemosni, mérni, meg amit még ilyenkor szokás. Még mindig mázasan, de becsomagolva valami csörgős cuccba kaptam vissza, de sajnos akkor sem sokáig. Elvitték, mondták majd reggel kapom meg újra.. Ez nem esett jól. Valahogy nem akartam kiadni a kezemből…
Miután még rendbetették a berendezést odalent, jött a 2 órás megfigyelés, ami szerencsére teljesen panaszmentesen telt, így lekerültem az osztályra, szegény apát meg kirakták úgy ahogy volt… kitessékelték a papucsában meg a váltópólójában és annyit sem mondtak hogy ahoj!… Én az éjszakát egész végig ébren töltöttem. Hogy ez az adrenalin miatt volt-e vagy más oka volt nem tudom. De reggelig sms-eztem mindenkivel. Mert sok idő volt még reggelig és nem is tudtam pontosan mit jelenthet a reggel?? Szóval álmos nem voltam szemernyit sem, pedig a vajúdás alatt tényleg csak azt éreztem hogy elalszom…
Reggel 6kor jött be az éjszakás nővér vérnyomást mérni és ő végre megmondta hogy 3/4 7kor hozzák ki a babákat. Hát… számoltam a perceket addig… :)

néhány info: nem kaptam végül érzéstelenítést, bár apa azt mondja egy nospa azért volt, de ha jól emlékszem azt nem a fájások enyhítésére kaptam. Oxytocint csak a kitolás kezdetekor kaptam, valószínűleg jól is jött a segítsége. Gátmetszés lett a végén, 3cm de ez kellett is mert a gyerek feje meg a keze nem fért volna ki. Kórházban töltött napok száma 4.

Gergely:
2011.02.17. 00.26
3700g
51cm
fejkörfogat 34cm